...és utána.
A beavatkozás helyét a nyíl mutatja.
Ezekre igazából a férfi
eredetű meddőség megoldásához van szükség. Óriási fejlődést jelentettek
a meddőség kezelésében, hiszen megjelenésük előtt ezeket az eseteket
csak donorspermium felhasználásával lehetett megoldani, ebbe azonban
sokan nem egyeztek bele. Ma, ha csak egyetlen spermiumot, vagy annak
előalakját találnak a hereszövetben, már van esély arra, hogy a párnak
gyereke legyen. A beavatkozások lényege az, hogy a megtermékenyülést
nem bízzák a véletlenre, hanem a spermiumot valahogyan bejuttatják a
petesejtbe, vagy annak külső burka alá.
Ehhez legtöbbször a petesejtet is előkezelik, enzimek segitségével kicsit
"lecsupaszitják", vastag burkát elvékonyítják.
PZD (partial
zona dissection)
A lényege az, hogy a petesejt külső
burkán (zona pellucida) kis nyílást ejtenek, hogy a spermium könnyen
bejuthasson.
SuZI (subzonal
insemination)
Itt
spermiumokat a zona pellucida
alá fecskendezik be mikromanipulátor segitségével.
ICSI (intracytoplasmatic
sperm injection)
Sokat írtunk már róla, ma
a legelterjedtebb eljárás. A spermiumokat a petesejtbe injekciózzák.
MESA (microsurgical
epididimal sperm aspiration)
Kb.: spermiumnyerés a mellékheréből
mikrosebészeti eljárással. A herezacskó felmetszése után a spermiumokat
közvetlenül a mellékheréből szívják ki egy speciális tű segítségével.
Ezután a spermiumokat előkezelik, és ICSI-vel a petesejtbe juttatják.
Akkor kell alkalmazni, ha az ejakulátumban nincs megtermékenyítésre
alkalmas spermium.
Gyakrabban használt változata a TESA, amikor herebiopsziából származó hereszövetből nyerik ki az ICSI-hez a spermiumokat. Ma már a hereszövet fagyasztása sem lehetetlen, igy nem kell minden kisérlethez a kellemetlen mintavételt újra átélni.
A mikromanipulációs techniák másik csoportja az embrió megtapadását szeretné elősegíteni. Tulajdonképpen nem is a megtermékenyítés a legnehezebb lépése az IVF-beavatkozásoknak, hanem a beültetett embrió megtartása. A kudarcokért az esetek legnagyobb részében a beültetett embrió elvesztése a felelős. Ma az ún. "assztált keltetés" (Assisted Hatching, AHA) a legelterjedtebb eljárás. Lényege, hogy az embrió burkát megsértik - legtöbbször mechanikusan, de lehet lézerrel is - igy az könnyebben ki tud bújni növekedése során a még petesejt eredetű (és méretű) tokból. A tok nélküli embrió felszine alkalmas a méh nyálkahártyájába való beágyazódásra. Természetes körülmények között az embrió, mire a petevezetékből a méhbe kerül, már 5-6 napos, tehát magától levette "páncélját".