Az én történetem

Nincs előttem a dossziém, de megpróbálom igy fejből leírni, velem mi történt, hátha tudok segiteni.

Nos, 98. elején hagytam abba a fogamzásgátlót, előtte nem voltak nőgyógyászati problémáim, rendszeresen jártam dokihoz, igy gondoltam, ősszel már terhes lehetek. Hát nem igy lett. Nyáron azért elmentünk a Bolgárkerék utcába, az Optimális Családtervezőbe, ott is minden rendben volt, de a baba csak nem akart jönni. Karácsonykor már kezdtem elkeseredni, hogyha minden rendben van / vettem Ovu-LH tesztet is, szuperul működött / , akkor mégis miért nem vagyok még terhes. Ott a Bolgárkerék utcában ajánlották, hogy nézzek be a dokihoz, nagyon sokakon segitett már. Elkezdtem járni hozzá, rendszeresen nézett ultrahanggal, a tüszők szépen megértek, nyálkahártya is OK volt, mégsem jött össze.

Kaptam Metrodint, Choriogonint, úgysem sikerült. 99. augusztusában nem hittem többé ebben a dokiban, ekkor mentünk el a Kaáliba. Ott rögtön megvizsgálták újra a férjemet / ő addig is és azóta is -kop-kop- rendben van /, ill. csináltak nekem hormonszinteket / 3. és 21. napon, spontán ciklusban /, ill. beutaltak HSG-re, amin kiderült, hogy igazából egyik petevezető sem átjárható! Ezután született az elhatározás, ill. döntés: lombik. 99. december, 2000. április IVF+ET, nem sikerült.

A 2. alkalommal a doki altatásban, a tüszők leszivásakor leszivta a petevezetőt kitöltő folyadékot / hydrosalpinx /, de az valószinuleg újratermelődött. Amikor kiderült, hogy nem sikerült, akkor azt javasolták, hogy el kéne távolittatni a petevezetőket, mert a bennük lévő/ termelődő folyadék esetleg, kimoshatja, a beültetett embriókat, és ha nem lennének ott, nagyobb esélyem lenne a teherbe esésre. 2000. nyarán ki is vették, laparoszkópos műtéttel. Közben még volt egy hiszteroszkópiám, negativ eredménnyel. 2000. szeptember: 3., sikertelen IVF+ ET, pedig gyönyörű szép embrióink voltak, szépen osztódtak, stb. Akkor olyan csalódás ért, hogy azóta sem tudtam magam rászánni a következő, és remélhetőleg sikeres beavatkozásra.

Örülök, hogy változik a törvényi szabályozás 2. gyerek ügyében, de igazából annak örülnék, ha az 1. gyerekig egy kicsit kiterjesztenék a lehetőségeket. Tudom, hogy valahol meg kell húzni a határt, de hallottam olyanokról, akiknek 6. vagy 7. alkalommal sikerült, tehát nem lehet egyértelmuen azt mondani, hogy akinek 5 alatt nem sikerül, annak már nem is fog.

Rám egy borzasztó pszichés teher nehezedik emiatt, hogy már csak 2 lehetőségünk van, és ezeket nem akarom elpuskázni.

Már lehet, hogy meg is születhetett volna az én babácskám, ha nincs ez a nyomás rajtam, és bátrabb vagyok.

29 éves vagyok, emiatt eddig úgy éreztem, hogy most már igyekeznem kéne, de most már kezdek beletörődni, hogy nem leszek már fiatal anyuka.

T.