Az én történetem


A 3 hetes gyógyszerszedés és pihenés után elkezdtünk egy másik féle stimulációt, melynek során lett 6 petesejtem, ebből 3 szépen osztódó embrió. A petesejtleszívást követő 2. napon történt a beültetés. Ultrahangon az orvosom megmutatta a kisbabákat, amikor már a méhemben voltak. Csodálatos érzés volt látni Őket, és tudni, hogy már odabenn vannak. Két hét múlva vérvétel alapján eldönthető volt, hogy sajnos nem maradt meg egy baba sem, tehát nem sikerült a program. Nagyon el voltunk keseredve, úgy éreztem hogy összedől a világ, hisz az inszeminációk után már nagyon biztam a lombik sikerében. Ezután 3 hónapot kellett várni az újabb lombikbébi programig. 2002 őszén újra nekivágtunk. Ekkor összesen 2 petesejtem érett meg, ennyi volt leszívható. Nagyon féltem, hogy megtermékenyülnek-e, hisz az első programnál 6 petesejtből 3 egészséges embrió lett, így okkal féltem attól, hogy a 2 petesejtből hány visszaültethető embrió lesz. Szerencsénkre mind a 2 petesejt megtermékenyült és szépen osztódtak és be is ültették mind a 2 babát. Ezután türelmetlenül vártam, hogy leteljen a két hét, hogy végre az újbóli vérvételből kiderülhessen az eredmény. Azt hittem, hogy meghalok amikor megmondták az eredményt. Nem sikerült ismét. Pedig minden szépen haladt és minden rendben volt. Annyira reméltünk és biztunk, mindent megtettünk mi is és az orvosok is a sikerért. Mégsem sikerült. Most készülünk a 3. lombikbébi programra, de az évek során lelkileg és anyagilag is kezdünk tönkre menni. Nagyon nehéz várni a CSODÁRA, ami nem tudni mikor jön el. Ha egyáltalán eljön. Minden hasonló cipőben járónak sok sikert, végtelen türelmet és kitartást kívánok, mert ezekre nagy-nagy szükség van. Most is, mint az eddigiekben is, szeretném ez úton is megköszönni kezelőrovosom és az intézet segítségét, hozzállását.

É.