Az én történetem

Elolvastam többször a történeteket és úgy gondoltam, hogy megosztom veletek az én eddigi lépeseimet, küzdésemet egy régóta áhított kisbaba iránt.

2002. októberében házasodtunk össze és 2003. májusától védekezés nélkül elkezdtük a családtervezést. Eltelt több hónap, amikor már aggódni kezdtem. 2004. áprilisában felkerestem egy nőgyógyászt, kérve a kivizsgálásomat. Nálam mindent rendben találtak, volt HSG, vérvétel, havi UH, figyelemmel kísérték az ovulációkat is, a sikeres leletekre rásegített a kiírt clostylbetyt tabletta is (bár így utólag nem is tudom, hogy miért szedették velem.)
A kivizsgálások alkalmával többször jeleztem orvosom felé, hogy a férjemnél is kereshető a "hiba" mivel tudtuk, hogy egy bizonyos "születési rendellenesség" szerint a fél heréje a hasüregében maradt, azaz nem szállt le a születésekor, ezért 2,5 éves korában műtötték meg. Ebből adódóan lehetséges, hogy ondósejt károsodása lehet, vagyis a fél heréje működik 100%-osan, míg a másik nem teljes értékűen.
Nos visszatérve a történetemhez, jeleztem az orvosomnak fenti problémát, akinek véleményem szerint be kellett volna utalnia a páromat andrológiára, de ezt sajnos várhattuk. Végül is kerestünk egy andrológus magánrendelést, ahol két ízben is jártunk. Sajnos az egyik eredmény siralmasabb lett mint a másik. 12 millió spermiumszám mellett nem elég jó mobilitású spermák.
Az andrológus az első vizsgálatkor inszeminációt javasolt a maga nyers modorában, őszintén szólva nagyon megijesztett, mert azt mondta, hogy "ágyban soha nem leszek terhes". A következő vizsgálat alkalmával, ami az előzőt úgy 3 hónap múlva követte már lombikbébi eljárást javasolt, abból is az ICSI-t kérve, hogy keressük fel a legközelebbi Kaális Intézetet.

Végső elkeseredésünkben felkerestük városunk Kaáli Intézetét, ahol 2004. november végén kezdődött az első program. A stimuláció nagyon jól sikerült, ahhoz képest, hogy az első volt 8 petesejtet növesztgettem, és 5 petesejtet le is tudtak szívni. A hidegvíz csak ezután következett. A punkció (petesejt leszívás) utáni napon felhívtak a laboratóriumból, hogy egyenlőre csak egy megtermékenyítést látnak, de másnap többet tudnak mondani. Nagyon aggódtunk azért a kis életért, hogy bárcsak küzdene, pont ezen a hétvégén volt advent első vasárnapja, amikor meggyújtottuk a koszorú első gyertyáját egy kis leendő élet reményében is. Másnap felhívtak és nem túl jó hírrel tudtak szolgálni, ami szerint nem osztódott tovább a sejt és keressem fel az orvosomat hétfőn. Alig vártam, hogy hétfő legyen, nagyon el voltam keseredve, nem tudtam, hogy mi lehet az oka az egésznek.
Az orvosom is érthetetlenül állt a tények előtt megfelelő választ nem kaptam rá, igazából arra sem, hogy az ICSI eljárást alkalmazták-e, vagy valami más beavatkozás történt, én sem kérdeztem rá, mert az eredmény így is, úgy is ugyan az.

Közben ugye eltelt három hónap, már most februárban mehetnénk ismét a programot folytatni, de eltoltuk egy hónappal április elejére, remélve azt, hogy jobb lesz az idő, jön a tavasz, talán jobban reménykedhetünk a sikerben, tavasszal az embernek a kedve is más, nyugodtabb. Továbbá úgy érzem fel kell készülnünk a programra fejben és lélekben is egyaránt, ezért nem akarjuk "elkapkodni" a lépéseket.

Nagyon sok könyvet olvastam, és az internetet is végigböngésztem, hogy hátha olvasok-e olyan történtet, ahol valami hasonló történik, gondolok itt a meg nem termékenyült petesejtre. Nem is tudom melyik a jobb ha beültetik az embriót és nem tapad meg, vagy be sem ültetik, mert nincs mit?

De egy dologban biztos vagyok, nem adom fel, harcolni fogok, még ha várnom is kell a csodára akkor is.

A történetemben is egyetlen dolog vígasztal, hogy nem "fogyasztottunk" el egy lehetőséget sem, mert a törvény szerint egy program a beültetéssel zárul, nos mivel nálunk nem volt beültetés, ezért még mindig megvan az 5 lehetőségünk, amit a TB támogat.
Mindenkinek sok sikert kívánok és kitartást, valamint én is így név nélkül szeretném megköszönni az orvosomnak és a kaális dolgozóknak az eddigi segítségét.
Bízok abban, hogy történetem ezzel nem ért véget, és folytathatom egy nagy pozitív sikerrel.

M.